II. fejezet

            Bella NAPLÓJA :

Ma jártam a falu melletti elrejtett NAGY városban.És találkoztam egy irtó helyes pasival Ahmed a neve.

SZERETLEK AHMED!!

Bárcsak járnánk . <3

Na,térjünk vissza a valóságba. Na jó ez egy kicsit gonosz volt.

Szóval Bella szerelmesen írta a naplóját,miközben beesteledett.Anyukája bement és így szólt.

-Bella kicsim le kéne fürdened utána meg aludj és holnap mehetsz bárhová-mondta Anyukája.

Bella örülni kezdett a BÁRHOVÁ szó hallatán.

-Oké,megyek fürödni-mondta boldogan Bella.

Ezzel el is kezdet a pizsamájával szaladni a fürdőbe.Le is fürdött.És elment aludni.Ahmedről álmodott.

Gondolkozott,hogy milyen lenne ha ő is deszkázna.

Miután eltelt az éjszaka...és a délelőtt.Rohant Bella a NAGY város felé és a pékséghez.És mikor odaért elő vette a gördeszkáját.Lassan meg is érkezett Ahmed. Egy csokor virág volt a kezében.És minden úgy volt mint Bella álmában.

                                         I.fejezet

Egyszer volt,. hol nem volt, volt egyszer egy falu.A falutól nem messze egy  patak folydogált a patak mellet egy lány sétálgatott.13 éves lehetett.Barna haja és kék szeme volt.Össze vissza sétált,addig sétált míg meglátott egy város,de az a város NAGY volt.A lány szeme felragyogott és elkezdet futni a város felé.Addig futott amíg nem ért oda.Amikor oda ért látott egy pékséget.Bement és vett egy fánkot,de nem ette meg.Sétált csak sétált.És egy helyes fiú gördeszkával a kezének ment és kiütötte a fánkot a kezéből.Meg állt és bocsánatot kért 

-Bocsánat-mondta kicsit komolyan de mégis aranyosan.

A lány odanézett és rögtön beleszeretett a fiúba.

-Semmibaj-mondta egy kicsit félénken.

A fiú megkérdezte,hogy hogy hívják

-Hogy hívnak?

-Bella.

-De szép neved van Bella.

-Köszönöm,és téged hogy hívnak?

-Ahmed-mondta félig beleszeretve Bellába.

-Mennem kell-mondta egy kicsit szomorúan Ahmed.

-Oké,holnap találkozunk itt a pékségnél?-kérdezte Bella

-Igen-felelt a kérdésére

-Akkor 13:00-kor.

-Oké,SZIA!-köszönt Ahmed.

-SZIA!-vissza köszönt kicsit szomorúan Bella.

És ezzel el is deszkázott Ahmed. Bellának folyton Ahmed járt a fejében.Elkezdett hazafelé menni és ment és csak ment...haza ért majd szaladt a naplójához.<3 Ahmed <3 Ahmed <3 írta a naplójába.Szerelmes vagyok belé.  <3 <3 <3 <3.

Ha tetszett akkor KÖVESS és ÍRJ KOMIT hogy,MILYEN!

Körülbelül 15 éves lehettem, mikor megláttam egy fiút, akibe rögtön beleszerettem. Elég sok idő eltelt, amikor már nem bírtam várni és feltettem neki néhány kérdést:

Csinos vagyok?
-Nem
Szeretnél velem maradni?
-Nem
Ha elmennék sírnál utánam?
-Nem

Azt hittem, hogy ő is érez irántam valamit, de minden reményt elveszve zokogva futottam a végtelenbe!

Egy napon kint korcsolyáztunk, amikor ő megjelent egy bringán és félrehívott. Nagyon kíváncsi voltam mit akarhat tőlem. Megkérdezte, hogy miért nem beszéltem vele, ezért én kifejtettem neki az egészet. Erre elmosolyodott és ezt mondta:
Nem vagy csinos, te gyönyörű vagy!
Nem szeretnék veled lenni örökké, veled akarok lenni örökké!
És ha elmennél nem sírnék hanem ...meghalnék!
Ekkor én elsírtam magam és lassan hátrálni kezdtem. Mögöttem egy autó közeledett. Ő félrerántott engem és az autó fellökte őt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit tegyek, mert telefon nem volt nálam ezért szóltam a többieknek, hogy hívják a mentőket! Odarohantam hozzá és szólogattam őt. Egyszer csak megmozdult és gyengén megszorította a kezemet. Nem mondott sokat, de számomra épp eleget "Látod? Megmondtam, hogy érted meghalnék, mert SZERETLEK!" Majd lassan kezdett lélegezni és lecsukta a szemét. Nem tudtam, hogy mit tehetnék, ezért azt tettem ami az elsőként jutott az eszembe: megcsókoltam őt. Nagyon féltem, de ő visszacsókolt és gyengén átölelt. Lassan a mentők is kiértek és szerencsére nem történt semmi komoly baja. Ez még 2005-ben történt és már lassan a 8 éves évfordulónkat fogjuk ünnepelni! :)

Ezt a szerelmes történetet csak hallottam, de úgy mesélem el mintha velem történt volna, viszont máig is összeszorul a szívem tőle. Egy szokásos fényes napon beszélgettem a két barátnőmmel arról a fiúról aki nagyon tetszik mindhármunknak.

Kimentem a mosdóba és mikor bementem éppen találkoztam azzal a lánnyal akivel járt. Hát igen, ez volt az egyetlen bökkenő a fiúban. Az a rettenetesen romantikus fajta vagyok, ezért nem telt el nap, hogy nem gondoltam volna rá. Volt, hogy órákon át nézegettem a képét és elképzeltem milyen lenne ha... Na de térjünk vissza a történethez. Éppen a szerelmemmel beszélt telefonon, hogy hol legyen a következő randijuk és nagyon elszomorodtam, úgyhogy az egy emelettel lejjebbi vécébe mentem. Vissza mentem az osztályerembe és elkezdődött az óra. Két órányi dögunalom. Másnap ebédkor közel ültem a fiúhoz aki éppen a haverjával beszélgetett. Valamit nagyon kért a haverjától, de azt nem tudtam, hogy mit csak azt, hogy mondjon el valamit. Iskola után láttam, hogy a szerelmem barátnője sír. Megkérdeztem, hogy mi a baja. Azt mondta, hogy a fiú haverja megmondta neki, hogy szakítani akar vele a pasija. Reggel megláttam egy cetlit a padomon. Az volt ráírva, hogy "szeretlek és már olyan régen el akartam mondani neked. B. Dávid" A B. a beceneve volt. Hosszú történet. Én akkor annyira örültem, hogy bármelyik pillanatban kitörhetett volna belőlem a sikítás pedig így visszagondolva jobb lett volna, hogyha nem olvasom el. Rövidített órák voltak úgyhogy suli után majdnem a nyakába ugrottam. Zavart volt, de megmutattam neki a cetlit és akkor mindent értett. Randizgattunk, de néha kicsit olyan volt mintha mondani akarna valamit és kényszerítenék a randira. Egy nap rájöttem, hogy miért viselkedett úgy, valamint arra is, hogy sok minden történik velem amikor mosdóba megyek. Éppen vécére mentem mikor a barátnőim Gabi és Lili megkérdezte viccesen: "te mindennap mész vécére?" Erre nem is válaszoltam. Megálltam a fiú vécé előtt, mert hallottam, hogy a barátom és a haverja dumálnak. " Hogy lehettem ilyen hülye hogy rossz asztalra teszem a cetlit? Én Gabiba vagyok szerelmes." Akkor éreztem, hogy összeomlik bennem a világ.